Nemrég egy kis fiókos asztalka került hozzám nem túl jó állapotban. A teteje felpúposodott deszkákból állt, a fiók előlapján a furnér szintén elvált. Ha ez nem lenne elég, akkor még a bogarak is szép kis járathálózatot csócsáltak bele. Innen szép nyerni! 🙂
Mutatom, hogy nézett ki eredetileg, bár itt már nincs asztallapja és a fiók előlapját is cseréltük.
Ja, és ekkor már elkezdtem levakarni róla a festéket. A fehér alatt volt sárga és zöld is, ahogy a tulajdonosok ízlése változott. Ekkor hívtam csatába a drága Férjet. Mondtam már, hogy Ő a csiszolás bajnoka? Olyan alapos, hogy az bámulatos. Én már hatszor megunnám… Szóval kapott újat a hiányzók helyett.
És végre jött az élvezetes része! Juhú! Féltem, hogy nem lesz szép, mivel itt-ott maradt rajta festék, ezért általános zománc alapozóval lefestettem először az egészet. A nyers fa részeket fontos, hogy mindkét oldalon kezeljük valamivel, mert megvetemedhetnek különben.
Aztán megkapta az egész a tulajdonos által kiválasztott olivazöld alapszínt:
A kérés az volt, hogy a fiók előlapja sötétszürke legyen, illetve kerüljön minta a tetejére. Ceruzával, mérőszalaggal megterveztem a minta helyét, és egy keretet. Először az utóbbit festettem, úgy hogy maszkolószalaggal körberagasztottam a festeni kívánt részt.
A maszkolószalagot jó, ha rögtön le tudjuk venni, mert utána úgy odaragad, hogy az alatta lévő részt is felszedi. Figyeltem korábban, hogy a ragasztónak csak azt a részét nyomjam szorosan a laphoz, ahol a keret széle lesz.
A mérések elején berajzoltam a lap közepét, így innen kezdtem a stencilezést. Óvatosan dolgoztam egy speciális stencil ecsettel, de csináltam már szivacs ecsettel is . A lényeg, hogy nagyon kevés legyen a festék az ecseten, különben megfolyik a minta. Ezzel jól elvoltam körülbelül 2 órát, és izomlázam is lett, de megérte:
Száradás után átlátszó wax segítségével zártam a felületet, és szépen lefotóztam.
Egy válasz
Annyira ügyes vagy! 🙂