Eugénia nem volt mindig elegáns hölgy. Az alakjára mindig odafigyelt, így tetszetős maradt, de az idő vas foga rajta is meglátszott.
Egyszerű barna thonet szék volt. Formára, és állapotra nagyon szép, csak a lakk réteg pattogott fel rajta picit. Szétszedettem Férjjel, mert Ő erős. 🙂 Nagyjábóli csiszolás után alapos fürdetésen esett át, majd kezdődhetett a legjobb rész, a festés.
Az alap olíva színű krétafesték. Két rétegben ment rá, alapozás nélkül.
Sokat agyaltam a mintán. Általában sokat agyalok a mintákon. Képtelen vagyok az ismétlésre, mert minden bútor más akar lenni. Megsúgják nekem. Komolyan!!! Azt is a széktől tudom, hogy Eugéniának hívják. 😀 Nekem könnyebb, ha megszemélyesítve gondolok a bútorokra. Ezt a széket úgy láttam magam előtt, mint egy abroncsos, fehér ruhát viselő, szalmakalapos lányt a domboldalon. Egyértelmű Eugénia, nem?
Szóval mutatom a fázisfotókat:
A végén megcsiszoltam picit itt-ott, aztán átlátszó, és egy kis sötét waxot kapott.
Ha kérdésed van, keress bátran! Csatlakozz hozzám a Facebook oldalamon is! Eugénia hamarosan eladósorba kerül… 😉
