Nagyon kedves ismerőseink kértek meg, hogy az új házukba fessem le az egyik régi barna étkezőasztalukat. A székek már megvoltak hozzá, így ennek megfelelő festéket kellett találnom. Hiába volt fehér a székek színe, fehér és fehér között is óriási a különbség. Ráadásul az is számít, hogy a végeredmény matt, selyemfényű vagy fényes lesz.
Két széklábbal tehát megindultam a festékbolt felé. Tudtam, hogy ezt most vizes bázisú zománccal szeretném festeni, hogy ne kelljen külön lakkozni. Felkészültem előtanulmányokkal, hogy az étkezőasztal tényleg strapabíró legyen.
A festékboltban egy kütyüvel kimérték a meglévő színt, amit azonnal ki is kevertek nekem. Boldogan szökdécselve ugráltam haza, hogy milyen profin megoldottam a színazonosság kérdését. A zománcfestéket ráadásul lehet kérni különböző fajtákban (matt, selyemfényű, fényes), ezért a fényesség is egyezni fog a székekkel.
Tényleg biztosra akartam menni, ezért használtam tapadóhidat. Ez arra szolgál, hogy a festék tökéletesen tapadjon a felülethez akkor is, ha nincs, vagy nem lehet megcsiszolni. Tökéletes laminált bútorokhoz is, mert később sem kezd el itt-ott peregni a festék a felületről.
A tapadóhíd után pedig elkezdtem hengerrel felvinni a zománcfestéket. Korábban próbáltam már a szivacshengert, de nagyon nem tetszett a felület, amit maga után hagyott. Ezúttal a szőrösebb fajtával próbálkoztam, és teljesen bevált. Ő az:
Ez a fajta henger lakkozáshoz is jó, csak arra kell figyelni, hogy alaposan tisztítsuk ki meleg vízzel, szappannal.
Végül ilyen felületet kaptam két réteggel:
