Arról már írtam, hogy hogyan tudod eldönteni egy bútordarabról hogy érdemes-e festeni vagy sem itt. Most a csiszolással kapcsolatban szeretnék egy kis útbaigazítást adni. Nem mindegy ugyanis, hogy mivel esünk neki a felületnek, és hogyan.
Mutatom az alap kézi felszerelést:
A kék a csiszolóvászon. Ez bírja a legjobban a strapát, nem szakad, nem törik. A legjobb kézi csiszolásra. A barna a csiszolópapír. Olcsóbb lehet a vászonnál, viszont könnyen elszakadhat munka közben (bár ez előny is lehet, mert nem kell mindig olló egy újabb darab levágásához 😉 ), és merevebb is. Úgy szoktam használni, hogy vágok belőle egy csíkot, és a képen látható piros csiszoló tuskómba rögzítem. A szürke téglalap a csiszolószivacs. Jó lehet, mert könnyű használni, és kis helyekre is beférhetünk vele. Nekem ez utóbbival nem igazán voltak jó tapasztalataim, így valószínűleg nem veszek másikat. Hamar elkopott, és engem zavart, hogy összenyomható. Ez van! Lehet, hogy másnak bejön…
Mindhárom esetén számozva vannak a lapok az erősség szerint. Minél kevesebb a szám, annál erősebben csiszol. Érdemes először kisebb számúval kezdeni, aztán finomítani a csiszolt felületet magasabb számúval. 80-120-180 az ajánlott sorrend. Ebből a 80-ast és a 120-ast használom gyakran. 400-as erősségű papírral simogatom át a felületet két festékréteg között, ha teljesen sima festett hatást szeretnék elérni.
Ezeket az eszközöket akkor használom, ha a festendő felület viszonylag ép, és csak egy kis extra karcosításra van szükség a jó tapadáshoz. A visszakoptatásos technika esetében a 80-as, és 120-as papírok kerülnek elő. Ha javításra van szükség tapasszal, akkor az anyag megszáradása után is 120-as papírt használok a felesleg visszacsiszolására.
Ugrunk egy nagyot, és mutatom a deltacsiszoló gépemet, ő lenne az. Szeretem! Látszik rajta, hogy gyakran használom. A kis háromszögű (delta 😉 ) feje miatt jól használható nehezen hozzáférhető helyeken. Könyebb vele fáig csiszolni, mint kézi erővel. Akkor használom, ha natúr fa felületre van szükségem például a lazúrozáshoz.
És a nagyágyú, a szalagcsiszoló. Ez már olyan durva, hogy csak Férj kezében volt eddig, de egyszer még megszelídítem. 😀 Pár perc alatt kap le mindent fáig. Muhaha
A csiszolás nálam abszolút nemszeretem munka, de a fenti eszközökkel azért egész jól elboldogulok. Azt az érzést pedig mindenkinek ajánlom, amikor ámuldozva simogatod a felületet, amit fáradtságos munkával Te csiszoltál teljesen simára. Hajrá!
Ha kérdésed van, ne tartsd magadban!
Üdv:
Kata
