Az úgy kezdődött, hogy megláttam, és megszerettem. Az eredeti állapota is elég szép volt, de én mégis mást álmodtam meg neki.

Nagy nehezen leszereltem az ajtókat, és kezdődhetett a munka. Az átváltoztatást csiszolással kezdtem. Na jó, inkább simogatással 🙂 . Tudtam, hogy a felső lapokat lazúrozni szerettem volna, így azokat a részeket már fáig meg kellett szabadítani a lakktól. Így hát pormaszkot és védőszemüveget is felöltve nekiláttam a gépes csiszolásnak. (Kár, hogy nem készítettem magamról ekkor képet. Most lenne mivel ijesztgetni a gyerekeket! 😀 )

Aztán alapozás nélkül felkentem rá 3 réteg fehér latex falfestéket. A később lazúrozott részeket ekkor még maszkoló szalaggal védtem. Majd két réteg dió színű lazúrt kapott.

Jött a kedvenc rész: a minta felvitele. Sokat gondolkoztam rajta, hogy hogyan díszítsem, de végül maradtam a régóta imádott norvég mintánál. A látvány ellenére nagyon könnyű festeni, mert egy ecsetvonással egyszerre több színt viszek fel.

Ebben a formájában viszont nagyon sterilnek találtam, ezért úgy döntöttem, hogy a díszléceknél visszacsiszolom kicsit a festéket, aztán kívánkozott, hogy a intán is áthúzzam párszor a csiszoló papírt.

Végül lakkoztam két rétegben, és Férj ügyesen összeszerelte. Íme a végeredmény:

Cipősszekrény

Cipősszekrény

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük