fbpx

Bemosásos technika

Festett bútornál régi hatást nem csak visszacsiszolással, vagy száraz ecset technikával érhetünk el, hanem a bemosásos módszerrel is. Egy kis asztal felújításán keresztül mutatom be a technikát.

Adott volt egy vastagon lemázolt fiókos asztal. Amikor hozzám került, fehér volt, de a festék leszedése után láthatóvá vált, hogy korábban halványzöldben pompázott valakinek az otthonában. A fiók belseje meg még csudább színeket rejtett. 🙂

A teteje annyira meg volt hasadva, hogy cserélni kellett, így az volt az első feladat, hogy leszedtük róla. Kiszedtük az indokolatlan szögeket is, aztán kezdődhetett a hőlégfúvózás. A festék nagyja így lejött, de a maradványokhoz használtam hideg zsíroldót is, illetve csiszolót.

Nem minden esetben kell eltávolítani a bútorról a festéket, de ezen már olyan vastag réteg volt, hogy az új festés csak mázolásnak tűnt volna. A hőlégfúvózással pedig megkíméltük a csiszolót attól, hogy percenként kelljen cserélni rajta a papírt.

Az előkészítést a nagyobb hibák javításával folytattam. Fatapasz, aztán száradás után megint csiszi. Igen…még mindig az előkészítésnél tartunk. Tudom, uncsi, de nagyon fontos, hogy csak megfelelően letakarított, és javított felületen lesz igazán szép és a tartós a munkátok! Erre tessék nagyon igényesnek lenni!

Végre festünk! 😉 Pontosabban a bemosás következik. A végleges színnek kiválasztott árnyalathoz hasonló, de világosabb festékkel kezdtem. Egy külön edénybe öntöttem belőle egy pici mennyiséget, amihez jó sok vizet kevertem. Ezútán a kezem ügyéhez készítettem egy tiszta, puha rongyot, és ecsettel jól bemostam (neki 😀 ). Aztán a ronggyal azon nyomban vissza is töröltem a festéket. Így csak kicsit színezett a festék, az erezet szépen megmaradt. Haladtam tovább részenként festve, és visszatörölve.

Miután ez a réteg megszáradt, következett a sötét színnel való bemosás. Ekkor már nem tettem annyi vizet a festékhez, mint előzőleg, de azért innen sem sajnáltam. (Ez így egy kicsit ködös lehet, de próbáljátok ki! Menni fog!) Ezt is rögtön visszatöröltem. Kialakult a foltos felületünk.

Megfestettem a fiókokra a kis búzakalászokat. Nem voltam elégedett teljesen, mert túl tökéletes volt a minta. Mármint nem az, ahogy megfestettem (nem fényezem magam nyílvánosan 🙂 ), hanem túl újnak látszott. Fogtam egy 80-as csiszolópapírt, és egy irányban meghúzkodtam a száraz mintán. És ha már így belejöttem, akkor megcsiszoltam picit mindenhol az éleket.

Az új lap natúr fenyőből készült, ami szintén ordított az öregítésért, hogy összhangba kerüljön a többi résszel. Első körben egy réteg dió lazúrt kapott, aztán fekete waxot. Ezt eredetileg úgy kell használni, hogy átlátszó waxra megy, de itt most rögtön ezt tettem a felületre. Ettől lett olyan használt, foltos, viseltesebb.

Befejezésképp a tetején kívül minden részt átlátszó wax segítségével betestápolóztam (értsd: puha ronggyal vékonyan bedörzsöltem), aztán a sarkokra, élekre ecsettel tettem a fekete waxból is.

Hosszú munka volt, de az idő nagy részét az előkészítés vitte el. A tanulság az, hogy elsőre jobb állapotban lévő bútorral kezdj! 😉

Tudjátok? Kérdés esetén keressetek bátran!

Kata

Kata

Share on facebook
Share on email
Share on linkedin

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hasonló cikkek

Tulipános lóca?

Hogy miért a kérdőjel? Hát azért, mert ez igazából nem is lóca, hanem pad, mégis gyakran használjuk rá a lóca szót. A lóca igazából olyan

Bemosásos technika

Festett bútornál régi hatást nem csak visszacsiszolással, vagy száraz ecset technikával érhetünk el, hanem…

Legyél te is VIP tag!